Valahogy úgy szerettem volna, hogy amikor valaki a blogunkat olvassa, szépen egymás után tudjon végigmenni a teljes kiállítási beszámolómon. Csakhogy ehhez nekem pont fordítva kellene megírnom az egyes gyártókról a bejegyzéseket, majd a legvégén megszülni a bevezetőt. Persze egyben is lehetne minden, de ki az, aki egy több oldalas anyagot végigolvas? Ráadásul utólag úgy nem is lehetne könnyen visszanézni, visszalinkelni az egyes részletekre.
A megoldás az lehetett volna, ha előre megírom mindet, majd a fent ismertetett módon fordított irányban feltöltöm. El is kezdtem, de így 2 nap elteltével elég reménytelennek látom a dolgot, főleg, hogy többen is érdeklődtek, mikor lesz már valami az idei Spezi-ről.
Végül úgy döntöttem, hogy feladom a maximalizmusomat, és elkezdem az egészet elölről. Aki rendszeresen olvassa a blogot, annak így rendben lesz minden, akik pedig csak ritkán tévednek ide, ők meg majd legfeljebb hátulról kezdik, ha zavarja őket a dolog...
Ennyi bevezető után térjünk a tárgyra:
Negyedik alkalommal voltam kinn a Spezi-n, így már van némi rálátásom arra, miképp változik a különleges kerékpárok legnagyobb kiállítása. A fejlődést nem lehet nem észrevenni, egyre több a látogató, egyre nagyobb a kiállítási terület, illetve a kiállítók is egyre nagyobb számban vannak jelen.…
Négy éve még nem volt ekkora a tömeg, könnyebben lehetett bejutni a tesztpályára, több idő jutott megismerni a kínálatot. Akkor a két nap alatt kb 10 alkalommal tudtam a 20 perces tesztidővel élni, most csak kétszer, bár azért ha nagyon akartam volna, nyilván többször is mehettem volna, csak az átlagos fél órás várakozási idő elriasztott…
Tavaly közel tízezren jöttek el, idén érzésre legalább 10%-kal többen voltak.
Azok számára, akik esetleg nem olvasták tavalyi vagy a korábbi beszámolóimat, pár mondat a Spezi-ről, hogy könnyebb legyen elképzelni.
Ez a kiállítás alapvetően a különleges kerékpárokra szakosodott, így szinte csak rekumbenseket, velomobilokat, összecsukhatós bringákat, tandemeket, áru- és személyszállító járgányokat valamint elektromos kerékpárokat állítanak ki rajta a sokféle egyéb különlegesség mellett. Lehet még látni itt utánfutókat, számtalan kiegészítőt, részegységet (ülések, külsők, láncok, pedálok, táskák, lakatok, stb), de ezeket már közel sem akkora választékban, mint mondjuk az Eurobike-on. Inkább a különlegesebb cuccokkal jönnek ide, a kevésbé szokványosokkal. A kiállítás 3 fő területre tagolható:
1, Három „csarnok”-ba vannak szétosztva a kiállítók, sőt idén már ezeken kívül a főbejárat előtti teret is körbekerítették, így az ottani standokhoz is csak jeggyel lehetett bejutni.
2, A tesztpálya az egyik legkedveltebb helyszín. Itt 100-150 gép áll a próbálók rendelkezésére. Személyi igazolvány leadásával lehet bilétát kapni, amivel mikor végre bejut az ember (kb 40 társával együtt), akkor 20 percig szabadon próbálgathat a gépek közül bármennyit.
3, Szabadtéri részen rendezik meg szombaton a népszerű trike versenyt, melyre bárki benevezhet, rekut kap hozzá. Vasárnap pedig a gyerekek vehetik birtokba ugyanitt az erre a napra felállított vidámparkos eszközöket. Ez volt az egyetlen rész, ahol idén szerintem valamivel kevesebb látnivaló volt, például nem láttunk ügyességi bemutatókat, pedig azok jók voltak korábban.
Idén egy negyedik kültéri, de elkerített terület is nyílt viszont, ahol rengeteg elektromos hajtással ellátott kerékpár volt kirakva (még egy Gepida is!). Ezeket szintén el lehetett vinni a környező utcákra próbakörökre. Mindezek mellett voltak még előadások, úti beszámolók világjáró túrázóktól, így unatkozni nem nagyon lehetett a két nap alatt…
Számomra külön örvendetes volt, hogy idén legalább 10 magyar jött el, ugyanis személyesen ennyien futottunk össze, de valószínűleg olyanok is voltak, akikről nem tudunk.
A kiállítók nagy része állandó szereplő, sőt nagy részük mindig nagyjából ugyanott található a pavilonokon belül. Jellemzően az újoncok a hármas hallban tűnnek fel, az első kettőbe csak több éves kitartó kiállítóként kerülhet valaki…
Ha mérleget kellene bevezetésként vonnom, akkor talán azt mondanám, hogy a tendencia továbbra is az, hogy a gyártók igyekeznek a kínálatukban szereplő lyukakat folyamatosan betömni, így mindenkinek egyre több modellje van. A választék nagysága és sokszínűsége egyre nő. Ez alapvetően jónak tűnhet, mégsem tekinthető szerintem teljes mértékben előrehaladásnak, hiszen ezáltal az egyes modellek gyártási darabszáma nem tud kedvezően hatni az árszínvonalra. Tajvani gyártók továbbra sem érdeklődnek tömegesen a rekuk iránt, hiszen nekik a volumen számít. Itt a kiállításon is csak a Sun volt jelen közülük, de ők is csak a német forgalmazójuk révén képviseltették magukat. Valamelyest szükség lenne egyfajta letisztulási folyamatra, melyben az igazán életképes konstrukciók egyre nagyobb teret nyernek, a rétegigényt kielégítők pedig közben maradhatnak a jelenlegi kereteik között. Bár tény, hogy most is voltak olyan új megoldások, melyek mindenképp érdekesnek mondhatók, az idő pedig majd eldönti, hogy mi lesz velük.
Most jönnének a részletes beszámolók gyártónként, de ezúttal megszakítanám mondandómat. Ha sikerült valamelyest felcsigázni az érdeklődést, akkor ezennel is jelzem, hogy május elején igyekszem lehetőleg napi rendszerességgel megjelenni egy-egy bejegyzéssel a Spezi-ről, amíg el nem fogy a mondanivalóm. Viszlát hamarosan!
