Évzáró bejegyzés

Már csak néhány óra van hátra 2009-ből, itt az idő tehát, hogy BOLDOG, EGÉSZSÉGBEN és SIKEREKBEN GAZDAG ÚJ ÉVET KÍVÁNJUNK MINDEN KEDVES ÉRDEKLŐDŐNKNEK!

Köszönjük, hogy megtiszteltetek minket figyelmetekkel és remélem hogy tudtunk adni cserébe valamit, lehet az egy kellemes rekus élmény illetve tapasztalat, vagy akár csak valamilyen hasznos információ. Az utóbbi hetekben sokat gondolkodtunk azon, hogy a felmerülő ötletek és a kérdőívünkre kapott válaszok alapján milyen módon fejlesszük tevékenységünket annak érdekében, hogy minél többeknek, és minél többet tudjunk nyújtani 2010-ben.
Hogy mik lettek végül a konkrét terveink? Januárban elmeséljük...

Addig is kedvenceim, Jan Garbarek és Keith Jarrett közös klipjével kívánok minden jót a jövő évre! Ha esetleg valakinek a zene nem tetszene (van ilyen egyáltalán?), akkor legalábbis a gyönyörű képek miatt érdemes végignézni a videót. Sok kellemes tekerést kívánok a felvételen láthatóhoz legalábbis hasonló fantasztikus tájakon!

Ismét velomobil

Akik régen olvassák blogunkat, még emlékezhetnek a piros velomobilomra, melyet a Greenspeed GTO-ra épített burkolattal valósítottunk meg egy levehető felépítmény megkonstruálásával. A kiindulási alap egy 81 sebességes, kiváló tadpole trike, mely tökéletes túragép. Egyetlen probléma van csak vele, hogy mivel merev vázas, így az útról minden rázkódást továbbít, ami néha erősen igénybe vette az általunk filigránra tervezett és kivitelezett burkolatvázat. Furcsa, hogy amit az ember egy nyitott gépnél szinte nem is érzékel, az a velomobilnál sokkal komolyabb úthibának tűnik. Nem véletlen, hogy a velomobilok jellemzően össztelós kialakításúak...
Mivel idén kínálatunkat egy össztelós tadpole-lal bővítettük, így felmerült bennem az ötlet, hogy érdemes lenne megpróbálni, milyen lenne ugyanez a burkolat egy lengéscsillapított alapra téve. A kivitelezés szerencsére nem volt bonyolult, mert bár a vázméretek nem teljesen egyeznek, de nem volt olyan eltérés, mely gátolta volna a burkolat átrakását a HP-Velotechnik Scorpion fs-re. Ez a tadpole kicsit magasabb, így a piros szövetrész jobban különválik a reku vázától, valamint a kilátás is romlott valamelyest, de próbára jó lett.
A rövid túra pozitív eredményekkel zárult. A Scorpion, ahogy azt már csupasz kivitelben is megtapasztaltuk, hatékonyan vasalja ki az út egyenetlenségeit, ami a burkolattal együtt még érzékletesebb. Olyan finoman gördült át egy-egy kisebb bukkanón, mintha egy luxusautóban ültem volna.
Mivel tartottunk attól, hogy borulékony lesz, ezért előzetesen az első futóművet keményebbé változtattuk, azaz erősebb rugókat tettünk az első telókba, valamint a stabilizátort is merevebbre cseréltük. Ez a megnövekedett össztömeg miatt eleve megfontolandó lett volna, de mivel a velomobil burkolata lehatárolja a bringás oldalra történő dőlésének mértékét, így különösen ajánlatos. (Mindkét változtatás gyári opció egyébként, tehát nem "barkács" megoldásokat alkalmaztunk...)
Szerencsére az összkép nagyon kedvező lett, ugyanis a komfort megtartása mellett a kanyarstabilitás sem romlott jelentősen. Nagyobb sebességnél nem bonyolult ugyan kétkerékre állítani a velomobilt, de óvatosabb kanyarvétellel teljesen elkerülhetők a kritikusabb helyzetek.
Mivel a huzat nem tökéletesen csatlakozik az eltérő vázgeometria miatt, így alulról és a kerekek felől több levegő áramlik befelé, de ez még mindig tökéletesen megfelelő, egyáltalán nem fáztam a fagypont körüli hőmérsékletben egy vékony hosszú ujjas bringás mezben, kesztyű és meleg felső nélkül. Pedig elég fázós tudok lenni, nem vagyok az a teve típus...
A tapasztalatok alapján úgy érzem, tökéletes velomobilt lehet építeni a Scorpion fs-ből. Ráadásul burkolat nélkül is kényelmesebb, sőt a szállíthatósága is egyszerűbb az összecsukhatósága miatt. Gondolkodom is rajta, hogy esetleg lecserélem rá a GTO-mat...

Boldog Karácsonyt!

Mindenkinek nagyon boldog, szeretettel teljes karácsonyt kívánok!
Kis ajándékként íme egy ismert karácsonyi dal jazz-es átdolgozása:

Marathon Winter 20"

Sikerült beszereznünk néhány darabot a Schwalbe Marathon Winter nevű szegecses (szöges) külsőből 20"-os méretben. Már tavaly is nagyon gondolkodtam rajta, mikor a jeges úton csúszkáltam trike-ommal, de csak tavaszra érkezett volna meg, akkor pedig már általában nincs sok szükség ilyen "winteres" gumikra. Most viszont jól jöhet még a Winter ezekben a fagyos, havas hetekben...

Furai 26-os kerekeken

Alapvetően a Challenge Furai 24"-os kerekekkel lett megálmodva a tervező asztalon. Ennek az volt az egyik oka, hogy olyan rekut konstruáljanak, mely kellően nagy kerekeken gördül, de mégis alacsonyan tartható az ülés ahhoz, hogy rövidebb lábú bringások is könnyedén lerakhassák talpukat az aszfaltra.

A terv be is vált, a Furai egy nagyon jó választás, akár túrázásra, akár munkábajárásra használja valaki. A gyorsaságára sem lehet panasz az eléggé döntött üléshelyzet miatt, így tulajdonképpen akár versenyzésre is alkalmas lenne, ha két problémát megold még rajta az ember:
1, Egy versenybringának különösen, de egy hétköznapibb használatúnak sem árt, ha minél kisebb a súlya, hiszen nem mindegy, hogy hány kg-t kell felhajtani a hegyre. Célszerű tehát a kormányt, a boom-ot, a villát és az ülést karbonra cserélni, mellyel jelentős fogyasztásnak vethetjük alá a pénztárcánkon kívül a Furait is. :)
2, Sajnos 24"-os kerék és külső választék elég szegényesnek mondható jelenleg, legalábbis a 26"-osokhoz viszonyítva.
Ezen két okból kifolyólag nemrég vevői kérésre átkonstruáltunk egy Furai-t. Az ülést és a boom-ot már karbonból kértük a Challenge-től, de a kormányt és az első villát nekünk kellett idomítani a holland géphez, mivel erre a gyártónak nem volt megoldása. A kerekeket 26"-os Mavicokra cseréltük, melyek a Kojak külsőkkel egészen fantasztikusak. Nem sorolom fel az összes módosítást, volt még pár, sőt hátra van még a hátsó rugóstag cseréje is könnyebbre és nívósabbra.
A végeredmény azt hiszem magáért beszél! A képek talán vissza sem adják, mennyit javítottak a változtatások ezen a már alapvetően is gyönyörű gépen.
Aki bejött hozzánk hétvégén és látta a készülő gépet, mind elámult. Volt aki szólt, hogy ha a tulaj meggondolná magát, ő jelentkezik megvételre. Na persze a megrendelő egy perc kétséget sem hagyott afelől, hogy ez nem fog bekövetkezni, boldogan pattant fel a gépére.
Sok örömöt kívánunk neki ehhez az igazán egyedi Furaihoz!

Gocycle Mikulások

Pár napos késéssel ugyan, de kaptam egy fotót a londoni Mikulásokról.

Vitaindító levél a gördülési teszthez

Most kaptam egy levelet Ádámtól, mely sokak számára érdekes és hasznos lehet. Emellett arra is alkalmas, hogy némi diskurzus alakuljon ki a témában. Tulajdonképpen ezért is írta, így előzetes engedelmével közzé is teszem ezúton. Hajrá tehát, várjuk a véleményeket, lehet hozzászólni!

Íme a levél:

Sziasztok!

Én akkor most szőrös szívű baráti vitát nyitok :-))
A közelmúltban én is foglalkoztam ezzel a kérdéssel, én viszont más eredményre jutottam. Elképzelhető, hogy hibáztam valahol, kíváncsi lennék, hogy Nektek mi a véleményetek.
Egy kérdés merült fel agykezdeményemben a következő két állításotok alapján:
- a gördülési ellenállás - ahogy a cikkben is írjátok - a felületek rugalmas alakváltozásától függ. Így logikus, hogy ez csökkenthető, ha "keményebbre" fújom a gumit.
- valamint azt írjátok, hogy azonos feltételek mellett (guminyomás,útminőség) a szélesebb gumi jobban gurul. Ez is vitathatatlan.

Kérdésem az, hogy mikor fújna egy kerékpáros 6 bar-ra egy 20/571-es triatlon (ez lehet 20/622 outi is) gumit vagy fordítva egy 35/559-es Kojak-et 9 barra? Az első hamar tönkretenné a külsőt meg indokolatlan is, a második pedig nem célszerű, mert a belső nagy felület és nyomások miatt veszélyes lehet. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy szerintem célszerűtlen a két gumit "azonos" nyomási feltételek mellett vizsgálni.
Így ha egy országútit 9 bárra fújok, egy slick montigumit pedig 6 bárra, akkor a kettő gördülési ellenállás között különbség lesz és véleményem szerint az országúti külső javára. Sajnos jelenleg nincs időm gyakorlatban bizonyítani, így előveszem a jó öreg Hookot (meg azt amit az egyetemen nagy nehezen belém vertek:-)) + amit pár hónapja agyalgattam):

A tórusz felülete:
A_559 = 4xpi^2x559x635 = 13999251 mm^2
A_571 = 4xpi^2x571x623 = 14029540 mm^2

P_max_559 = 0,6 N/mm^2
P_max_571 = 1 N/mm^2

A felületben elhanyagolható a különbség így a belső nyomások aránya a gumiban ébredő feszítő nyomást is jellemzi.

sigma_559/sigma571 = 0,6, azaz a az országuti gumiban 1/0,6=1,6 szoros a feszültség.

Így: a gumik alacsony igénybevételi körülmények között dolgoznak, így alakváltozásuk a rugalmas tartományban van, amire érvényes a Hooke törvény (sigma=E x epsilon), azaz az alakváltozás egyenesen arányos a belső feszültségekkel. Az arányossági tényező a rugalmassági modulusz, ami nagyon eltérő nem lehet (gondolom én, bár ezt nem tudom pontosan).

Így a monti gumi alakváltozása min. 1,6 szorosa az országútiénak, ami véleményem szerint jelentős eltérés és ha azt is hozzátesszük, hogy a montigumi vastagsága nagyobb, mint az országútié, akkor a feszültségkülönbség így az alakváltozási különbség is nő.

Ez viszont azt jelenti számomra, hogy nem mondhatjuk azt, hogy az érintkező ellipszis (ami a gördülési ellenállást jellemzi) egyértelműen a montigumi javára dönti el a versenyt, mert annak kisebb a felülete.
Amit írtatok, hogy méréseiteket tudományos munkák és mérések is alátámasztják, nem tudjátok véletlenül, hogy hol található bővebb információ? Van ezeknek internetes elérhetősége, megjelenése? Nagyon érdekelne, mert bár lehet, hogy én vagyok elfogult, de szerintem az országúti jobban gurul, mint a slick monti, ha betartjuk az előírt maximális belső guminyomásokat.
A cikk mindenesetre érdekes eredményt közöl. A dolog vita tárgya lehet, ami mutatja, hogy érdemes vele foglalkozni. A lényeg, hogy a gyakorlat a legfontosabb szerintem is, egy jó kis kísérletet kéne összedobni, ami kizárja a zavaró körülményt. (pl. egy kereket görgőre nyomatékkulccsal ráhúzni és meghajtani villanymotorral adott teljesítménnyel, majd leállítani és mérni, hogy mennyit forog tovább a kerék.)
Üdv.
Ádám

Egyelőre visszafogom magam a választól, és várom a véleményeket. :)
(Ezen a linken található segítség, hogy miképp lehet megjegyzést írni.)

Karácsonyi ajándékok

Karácsony közeledtével két ajándékkal is szeretnénk kedveskedni vevőinknek:

1, December 12-23. közötti 3000 Ft feletti vásárlások után a vásárlási összeg 10%-áért kupont adunk ajándékba, az új rendelésekre is! (Az ajánlat nem vonatkozik az akciós termékekre.)
Szüksége lenne valamilyen kerékpárra, vagy kiegészítőre?
Hát akkor itt az alkalom, kérje ezt szeretteitől, vagy vegyen Ön nekik valamit! A kapott kuponnal legközelebbi vásárlásakor akár ingyen juthat hozzá a még szükséges kiegészítőhöz, de természetesen bármi másra is beválthatja nálunk! A kapott kupon 2010 június 30-ig vásárolható le üzletünkben.

2, Egy különleges ajánlattal szeretnénk szolgálni azoknak a rekusoknak, akik egy kiváló tapadással rendelkező, mégis rendkívül jó gördülési ellenállású, ugyanakkor komfortos külsőre vágynak. A Schwalbe Kojak 20"-os külsőt 5.990,- Ft helyett idén mindössze féláron, 2.990,- Ft-ért tudjuk adni a készlet erejéig. Ez a külső egyébként a nemrég publikált házi gördülési tesztünkön is prímán szerepelt, ezért gondoltuk, hogy érdemes lenne minél többeket hozzásegíteni e remek termék használatához. (Nem akarom elszólni, de úgy néz ki, hogy sikerül szerezni a jövő héten pár darabot a Schwalbe Marathon Winter nevű külsőből is, mely az egyetlen szegecses -másnéven szöges- gyári 20"-os külső jelenleg a piacon!)


Ünnepi nyitvatartásunk:
Hétköznap: 10-18
Szombat: 9-16
Vasárnap: 9-14
December 24-től zárva leszünk, csak január első hétfőjén, azaz negyedikén nyitunk ki. Az első napokban még a leltározással leszünk elfoglalva, de ettől függetlenül szeretettel látunk mindenkit ekkor is.

És hogy még egy ráadás is legyen, sokak kérésének engedve, ismét feltüntettük a fekvőkerékpárjaink kiinduló árát a honlapunkon. Sokáig ezen információ nem volt elérhető, mivel a sokféle felszereltségi szint és a rengeteg opció miatt rendkívül széles ársávban mozoghatnak az egyes modellek. A rengeteg lehetőséget egyelőre nem tudjuk a mostaninál pontosabban feltüntetni a honlapunk korlátai miatt, de már dolgozunk a kérés tökéletesebb teljesítésén. Addig is jó böngészést! Aki pedig nem akar minden modellt végigmustrálni, annak annyit érdemes lehet tudni, hogy nem kell annyira megijedni a gyári rekuk áraitól, mivel már 150eFt-tól kaphatóak nálunk olyan rekumbensek, melyekkel igazán öröm a kerékpározás!

Boldog Karácsonyt kívánunk ezúton is mindenkinek!

Gördülési ellenállás

Pár hete végeztünk egy érdekes kísérletet a gördülési ellenállásra vonatkozóan.
Azt próbáltuk kideríteni, hogy milyen mértékű az eltérés a különféle külsők között, ha csak ezen szempontból vizsgáljuk őket. Érdemes figyelembe venni, hogy az elvégzett kísérlet eredménye nem jelent minőségi rangsort is egyben, hiszen a külsők minőségét nem csak a gördülési képességük, hanem más egyéb tényezők (tapadás, súly, kopásállóság, stb) is befolyásolják.
Visszatérve a méréshez, nagyon érdekes eredménnyel járt. Egyrészt kiderült, hogy elég jelentős különbségek vannak, de ugyanakkor az is, hogy a teljesen korrekt méréshez pár dolgon legközelebb változtatni kell, ugyanis még egy minimális szellő is jelentősen tudja befolyásolni az eredményt. Emiatt egyébként menet közben módosítottunk is a mérési módon.
Kezdetben ugyanis a mérésre használt rekumbenssel (egy Lightning Phantommal) szólóban gurultunk le (tekerés nélkül) a gát tetejéről, hogy az utána lévő vízszintes szakaszon mérni tudjuk a megtett távolságot. Egy külsővel mindig legalább 3 mérést végeztünk. Mivel azonban a gyenge oldalszél mellett viszonylag jelentős különbségek voltak az ugyanazon külsővel mért különböző gurulások között, így a továbbiakban már egy Rans V-rex-et is befogtunk, mint kontrolgépet.
Mivel a V-rex-en nem cseréltük a külsőket, ezért avval mindig ugyanaddig kellett volna gurulni. Megfigyelhető volt, hogy ha a V-rex hamarabb megállt, akkor a Phantommal is rövidebb távot tudtunk csak megtenni. Ebből azt a következtetést vontuk le, hogy a különbséget a változó légmozgás okozta. (Egyébként a sebességünk sohase lépte túl a 19 km/h-t, és a szél is egészen minimális volt végig, sőt jellemzően nagyjából oldalról fújt.) Mivel pedig a két reku ugyanakkor indult, így ugyanazon külső hatások érték őket. Emiatt a korrektebb eredményekhez a Phantom gurulásait a V-rex eltéréseivel korrigáltuk, azaz ha legjobb eredményéhez képest 5 méterrel rövidebbet ment a V-rex, akkor 5 métert hozzáadtunk a Phantom eredményéhez, ha pedig csak 2-vel, akkor 2 m-rel növeltük a Phantommal ugyanakkor megtett távot. Az így kapott végeredmény, bár nem tekinthető hitelesnek, de azért elég jól prezentálja a különbségeket.
A teljes anyagot a gördülési ellenállás elméletének rövid ismertetésével együtt a honlapunk prémium szekciójából lehet ide kattintva letölteni. Minden észrevételt örömmel látunk.

Decemberi Velo.hu magazin rekus cikkekkel

Megjelent a Velo.hu magazin decemberi száma, benne egy érdekes interjú olvasható rekus barátommal, Pupuval. Íme a cikk bevezetője:
"Él egy érdekes ember hazánkban, aki a magyar autós újságírás egyik ikonjának számít, mégis több kilométert tesz meg bringával, mint négykerekűvel. Nem tizenévesen kezdte a kerékpáros pályafutását, és mégis olyan teljesítményre képes, amire sokan vágyakoznak. Ismerjétek hát meg ezt a nagyszerű embert! "


Ráadásként, a sok egyéb érdekesség között egy képes beszámoló is olvasható ugyanezen lapszámban a VI. Európai Velomobilos Konferenciáról, melyet októberben tartottak Koppenhágában.

A Velo.hu egyébként jövőre az egyetlen bringás nyomtatott magazin lesz, mivel a Bikemag felhagy az újság készítésével és a továbbiakban csak az online tevékenységére fog fókuszálni. Sajnáljuk a döntést, de reméljük, hogy ezáltal gyorsabban fog fejlődni a weblapjuk tartalmi része.
Jobban értesültek egyébként már tudni vélik, hogy a velo magazin szerkesztősége lázasan munkálkodik a keletkező piaci rés valamilyen formában történő kitöltésén...

Aszfaltoztattunk

Mióta megnyitottunk, azóta zavart a bolt bejárata előtti út minősége. Egyrészt a kátyúk sem voltak túl kellemesek, de a rengeteg behozott por és kosz szintén megkeserítette mindennapjainkat. Meleg, nyári napokon az elhúzó gépkocsik porfelhőitől szenvedtünk, eső után pedig folyamatosan tisztíthattuk a demo rekumbenseink kerekeit.
Régóta próbáltunk megoldást találni a problémára, de az aszfaltozásra kapott árajánlatok elrémisztőek voltak, ráadásul a kis terület miatt a potenciális vállalkozók számára sem volt túl attraktív a feladat. A helyzet pedig hónapról-hónapra romlott. A kátyúk egyre csak nőttek, valahogy egyik sem akart betemetődni... :)
Tegnap reggel viszont ránk köszönt a szerencse egy útjavító csapat képében. Váratlanul betoppantak, hogy a közeli útjavításhoz egy félreértés miatt túl sok anyagot hoztak ki és ha most azonnal tudunk dönteni, akkor gyorsan leöntik és eldolgozzák itt a maradékot. Az összeg így sem volt persze kevés, de jelentősen kedvezőbb árat adtak, ráadásul Áfás számlával még 2 éves garanciát is vállaltak a munkára. Gyorsan döntöttünk, elrohantunk pénzért, és délutánra már el is készültek az aszfaltozással.
Este tűnődve néztem a megváltozott utcaképet. Örültem, mert ha tényleg tartós lesz a burkolat, akkor hosszú időre megoldódik ez a gondunk, az érdeklődők pedig sokkal jobb körülmények között, biztonságosabb úton tudják próbálgatni rekumbenseinket. Hurrá!
Utóirat: Képet most direkt nem csatolok, gyertek, nézzétek meg személyesen!

Lábfázás ellen

Itt a hideg évszak! Rekuzni ilyenkor is jó, leszámítva egy apró problémát: talpunk nem lefelé néz, hanem előre, és a cipőtalp amúgy is elvékonyított, résekkel megnyitott középső részénél a fém pedál, stopli és csavarok hőhídként viszik be a hideget, úgyhogy hosszabb túrán jégcsappá fagy a lábunk. Nem segít ezen a neoprén kamásli sem, mert az is épp a kritikus területen van kivágva.

A megoldás egyszerű: régi habszivacs derékaljból ("Polifoam") vágj ki két strandpapucs-szerű darabot, és kábelkötegelővel rögzítsd a pedálhoz.

Én ragasztottam rá fényvisszaverő fóliát is, hogy javítsa láthatóságomat - két legyet egy csapásra!

Még nem próbáltam ki igazi hidegben, csak valamivel fagypont fölött, de nagyon észrevehető a hatása, egyáltalán nem fázott a lábanm.

Azub újdonságok 2010-re

A cseh Azub 2010-ben több újdonsággal is igyekszik még jobban kielégíteni vásárlói igényeit. A legjelentősebb újdonság mindenképpen az, hogy jövőre nyitnak a háromkerekűek irányába. (A régebbi olvasóink nyilván emlékeznek rá, hogy volt az Azub kínálatában korábban már pár trike modell, azonban annak a méltán neves márkának nem ők voltak a gyártói,.)
Jövőre kétféle verzióval is szeretnének megjelenni, mindkettő elöl két, hátul egy kerekű, úgynevezett tadpole modell lesz. Az első az ECO sorozatuk részeként egy kedvező árú (kb 1700 Eur körüli) merev vázas alapmodell lesz, míg a másik egy kategóriával feljebb száll csatába az összehajtható trike-ot kereső vásárlók kegyeiért. A projekt még nem zárult le, csak annyit árultak el eddig, hogy a fejlesztést a Brno-i Műszaki Egyetemmel együttműködve végzik és számos okos technikai megoldásra lehet majd számítani.
Egyébiránt egy mintapéldány már egy ideje használatban van. Túlélt egy kemény igénybevételt jelentő 8 hetes izlandi és nyugat-európai túrát, melynek során 6000 km-t tettek meg vele gond nélkül. Az út természetesen sok finomítási ötletet is adott, így van min dolgozniuk az elkövetkező hónapokban, hogy egy még jobb, minden szempontból tökéletes trike-ot tudjanak piacra dobni hamarosan.

Másik újdonságuk, hogy a legolcsóbb modeljük az Azub Eco felszereltségi szintjén változtattak, természetesen pozitív irányban. A minőségibb Novatec agyaknak, illetve a dönthető kormánynak köszönhetően ugyan az ár is feljebb ment kissé (most 949 Eur lesz), de a változás evvel együtt is örömre adhat okot.
Későbbre vonatkozóan egyébként tervezik, hogy megjelennek ennek a 20"-os kerekekkel szerelt modellnek a kisebb, 16"-os kerekű változatával is, mely az alacsony felhasználóknak, illetve a gyermekeknek készülne. Természetesen az ülés mérete is ehhez lesz majd idomítva, így csak XS, S és M méretet lehet majd kérni. Alkatrészvonalnak a Shimano Alfine családot választották hozzá.
Izgatottan várjuk az újdonságok megjelenését, amint lehetőségünk lesz, azonnal tesztelünk és ennek eredményét természetesen megosztjuk hűséges olvasóinkkal.

Rólunk írták a Velo.hu-n

Szégyellem magam!

Sajnos okom van rá, hiszen több olyan dolog is történt az elmúlt hónapokban, amiről hírt kellett volna adnom, de valahogy a rohanásban elmaradt. Most eszméltem csak rá, hogy nem írtam két Velo.hu-ban megjelent cikkről, melyek ugyanakkor sokakat érdekelhetnek:
Még a szeptemberi számban jelent meg egy bemutató írás az idei Eurobike-on aranyérmet kapott, összecsukható, elektromotoros rásegítővel ellátott fantasztikus álombringáról, a Gocycle-ről, melyet csak mi forgalmazunk Magyarországon.

A legutóbbi számban (októberi) pedig Thommey tudósítását lehet olvasni az általunk szervezett Race Across Hungary-ről. Akik esetleg még nem hallottak volna erről az idén első ízben megrendezésre kerülő erőpróbáról, azoknak annyit mindenképp érdemes lehet tudni, hogy ezen a RAH-nak rövidített versenyen Szentgotthárdról indulva 680 km-es távot tekertünk végig egyhuzamban, míg Magyarországot nyugat-kelet irányban átszelve megérkeztünk az ország keleti csücskébe, Tiszabecsre. Hatalmas élmény volt és ismételten bebizonyosodott, hogy rekumbenssel nincsenek lekűzdhetetlen távolságok. A célba érkezés után ugyan még azt mondtam, hogy soha többet mégegyszer, most már nem vagyok ebben azért ennyire biztos...
Lényeg, hogy erről az eseményről a blogba írtakon kívül a Velo.hu magazinban is lehet olvasni.
Természetesen a fenti Velo.hu számok (is) kaphatóak nálunk, így aki esetleg lemaradt volna bármelyikről, nem kell rohangálnia újságárusokhoz, forduljon hozzánk bizalommal!

Motorizált EZ-Sport

Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de számomra a kerékpározás sok egyéb dolog mellett a béke és a nyugalom megtestesítője is.
Szeretek csöndben suhanni, élvezni, hogy nem zavarom a környezetemet hangterheléssel. Élvezem az erdei utakat, ahol kevésbé járnak a "vadak" (copyright of Jóo Anti), amin természetesen nem az ott élő állatokat értem. Sokszor már a szélzaj erőssége is zavar, miközben egy lejtőn száguldok lefelé. Szeretem hallani az őszi falevelek roppanását, amikor átgördülnek rajtuk a kerekeim.
Városban persze nem ennyire idilli a helyzet, de itt sem szeretnék beállni a motorukat bőgetők népes táborába. Nem szeretem hallani, mikor egy motoros végigdübörög az utcán, főleg sötétedés után. A Mátrában is mindig szomorú voltam, hogy nyári hétvégéken nem lehet megtenni 5 percet sem anélkül, hogy többszáz decibellel el ne húzzon mellettem egy gyakorló "versenyző".
Éppen ezért én kevésbé vagyok nyitott az olyan megoldásokra, mint ami az alábbi videón látható:



Nem értem, miért tesz manapság valaki belső égésű motort egy kerékpárra?
Régen még nyilván más volt a helyzet, de manapság miért nem villanymotor?
Jó persze tudom, így még mindig nagyobb lehet a hatótáv, gyorsan utána lehet tölteni az üzemanyagot, de akkor meg miért nem igazi motort használ az erre vágyó? Mert hogy nem fogja a motorizált kerékpárját lábbal hajtani (a videón se teszi...), abban elég biztos vagyok.
A fenti kérdéseim tényleg kérdések, magyarán, ha valakinek van hozzászólása, vagy fel tudna világosítani a témában, azt örömmel venném. Elvégre ha valamiről többet tudunk, azt jobban megértjük, könnyebben elfogadjuk, toleranciára pedig elég nagy szükség van/lenne manapság...

Nagy cégek logói

Hát ugyebár, itt van ez a válság.
A cégeknek muszáj alkalmazkodni hozzá minden tekintetben, így az emblémájuk sem maradhat a régi...

Forrás:
LogoDesignerBlog

Megjegyzés írása

Mivel jelzés érkezett számomra, hogy nem mindenkinek egyértelmű, hogy miképp lehet megjegyzést küldeni a bejegyzéseimhez, ezért inkább leírom, hátha többek számára is hasznos lesz. Tehát röviden:
Minden bejegyzés után szerepel egy sor, mely úgy kezdődik, hogy "Bejegyezte:". Ebben a sorban lehet látni, hogy hány megjegyzés érkezett az adott bejegyzéshez. A sor ezen része úgy van elkészítve, hogy egyben linkként is funkcionál. Ha tehát valaki rákattint, akkor feljön egy kis ablak, melybe rögtön írhatja is a hozzászólását, véleményét. Mivel azonban a kéretlen, automatikusan generált reklámüzenetektől védeni szokták a blogokat (is), ezért amennyiben valaki nem gmail-es e-mail címéről bejelentkezve teszi mindezt, egy ellenőrző mezőbe be kell írnia a felette látható pár karaktert, amit egy program jellemzően nem tud megtenni, csak egy élő személy.
Ezután már csak azt kell eldönteni, hogy mennyit árul el magáról a hozzászóló. Ha nem gmail-es valaki, akkor célszerű az "Identitás választásá"-nál vagy a "Név/URL", vagy a "Névtelen" mezők valamelyike melletti jelölőt választani. Előbbit azért javaslom inkább, mert megadható a becenév, ami azért csak személyesebbé teszi a dolgokat, nem?
Még annyit, hogy mivel a megjegyzések csak a moderátor jóváhagyásával kerülnek ki a nyilvánosság elé, ezért ne várja senki, hogy azonnal megjelenik az üzenete. Ez pár perctől akár pár óráig is eltarthat, de amennyiben nem törvénybe ütköző, vagy durva hangú a véleménye, úgy biztosan olvasható lesz hamarosan a megjegyzések között.
Sok sikert, remélem tudtam segíteni, így most már semmi sem tántoríthatja el a tömegeket, hogy rengeteg személyes megjegyzéssel gazdagítsák a blogot! :)

Tévedés!

Elnézést kell kérnem mindenkitől, akit előző bejegyzésemben félreinformáltam, ugyanis nem a boríték jelre kell kattintani a megjegyzés írásához, hanem a "Megjegyzés"-re!
Köszönöm Pupunak, hogy jelezte felém a tévedést, amit most már javítottam. Várom tehát a tapasztalatokat, hogy ki mennyivel ment eddig maximum a kerékpárjával.

Greenspeed downhill

Egy rövid videóra leltem a neten egy összehajtható Greenspeed trike-ról, mellyel 80 km/h-val száguldottak le egy kellemes erdei aszfaltúton. Külön örültem neki, hogy a kamera elhelyezését nagyon korrekt módon oldották meg, így kifejezetten látványosra sikeredett a felvétel.

Egyben egy kérdésem is lenne:
Kinek mennyi volt eddig a maximális sebesség, amit rekuval elért?
(Válaszokat az alant lévő "megjegyzés" linkre kattintva lehet írni.)

Ősz húrja zsong…

Paul Verlaine: Őszi chanson


Ősz húrja zsong,
jajong, búsong
a tájon
s ont monoton
bút konokon
és fájón

S én csüggeteg,
halvány beteg,
míg éjfél
kong, csak sírok,
s elém a sok
tűnt kéj kél.


Óh, múlni már
ősz! hullni már
eresszél!
Mint holt avart,
mit felkavart
a rossz szél...
(Tóth Árpád fordítása)





Ó de kár, hogy nem él már Verlaine! Javasolnék neki egy reku-túrát, amilyenben nekem volt részem tegnap, rögtön összeszedné magát. Igen, vége már a vénasszonyok nyarának, tény, hogy zsong, jajong, búsong az ősz húrja a tájon, rám mégsem monoton bút ontott, hanem mélységes örömöt és csendes boldogságot. Ebben nyilván nem csekély szerepet játszott, hogy nem csüggeteg halvány betegként, hanem – jórészt a kerékpározásnak köszönhetően – egészségesen, jó kondícióban éltem meg a morcos november beköszöntét.

Reggel ötkor, amikor elindultam Pestről, ködös pára borított mindent, és hideg eső szemerkélt. Annyi baj legyen, bátraké a szerencse, gyerünk csak tovább! Amikor Tapolcán elővettem a RANS Enduro rekut a kocsiból, már alig szitált, ki is világosodott, úgyhogy a körülményekkel megbékélve indulhattam neki a Nyírád, Ajka, Devecser, Sümeg, Tapolca útvonalnak (80 km). Milyen más volt minden, mint nemrég a Dráva-menti túrán! Kék ég helyett a dombok derekáig lenyúló felhőzet, kristálytiszta kilátás helyett sejtelmes elmosódottság, száraz utak helyett a gumi alatt csicsogó nedvesség, napsütés helyett csípős hideg. Persze, ismételgetem magamnak a közhelyet, nincs rossz idő, csak pipogya ember és gyenge felszerelés… Az előbbi nem szeretnék lenni, az utóbbiból meg jól el vagyok látva. Semmi okom, hogy ne remekül érezzem magam!






Csodás hangulata volt az egésznek. Hogy elvarázsolja a tájat egy kis köd! Azt nem szerettem volna, hogy engem is láthatatlanná varázsoljon, ezért három piros lámpa villogott a gép hátulján, és kénsárga dzsekim is messziről virít. Kaptam is megint néhány barátságos integetést, dudálást.


Devecser után jött a túra egyik érdekessége: elhagyott laktanya területén működik a híres bolhapiac. Ott árulják a devecseri ószeres cigányok mindazt, amit kidobott, megunt jószágként házaknál és bolhapiacokon összeszednek, illetve ég tudja milyen forrásokból beszereznek a nyugati országokban. Nem fotóztam, egyrészt, hogy senki érzékenységét ne bántsam, másrészt már a rekumat is mindenáron meg akarták venni („De jó bringa! Megveszem! De akkor hogyan megyek haza? Hazavisszük!”), hát még ha megpillantják a Canont… De ezt látni kell! Egyszerűen hihetetlen! Sícipők sora, jó állapotúak, sőt némelyik vadonatúj, mögöttük a falnak támasztva a lécek. Garmadával. Bicikli? Százával. Nem új típusok, de sokuk állapota kiváló, egyből rájuk lehetne ülni. Fűnyírók, felni-gumi garnitúrák, kismotorkerékpárok, mosógépek és zenegépek, mindenféle cucc, hozzá vásári nyüzsgés. Rejtő Jenő tollára kívánkozik!

Nemeshanyban egy egészen más jellegű élmény. Régi vízimalom, múzeumnak berendezve. Aki végigvezet,



Csizmadia Elemér, annak a molnárnak a fia, akitől a nemzedékek óta öröklődő malmot 1952-ben államosították. A molnárokat, mint „kizsákmányolókat” gyűlölő rezsim leszerelte, kidobálta a gépi berendezést,



gabonaraktárrá degradálta az épületet. A család visszavásárolta, máshonnan vett, korhű malomberendezéssel helyreállította, úgyhogy megint a régi szépségében látható.




Fotók a molnárszobában, Elemér tüzetes magyarázata, kis kiállítás a falusi élet régi kellékeiből, állatsimogató, szürke marha bikával, racka juhval, szamarakkal, kecskékkel és kutyákkal,



vendégváró fedett padok és asztalok, lángossütő kemencével – nagyszerű az egész! Igen, Csizmadiáékból kéne tízmillió ebben az országban, nem itt tartanánk… A találkozástól és az élménytől feltöltődve hajtottam tovább.

A falu végén kőhíd, rajta Nepomuki Szent János elmaradhatatlan szobrával. Idén nyáron tudtam meg, hogy a derék ember Prágában volt kanonok (1300-as évek), ahol összekülönbözött a IV. Vencel királlyal. Papot lefejezni nem szokás, akasztani illetlenség, hát a Moldvába fojtották. Karakán ember lehetett, szobrainak barokk figurája aligha illik jelleméhez.



Közben egészen kiszépült az idő. Sümegnél már néha előmerészkedett egy-egy napsugár, az utak felszáradtak. Elégedetten értem vissza a kocsihoz. Nem igaz, hogy vége a kerékpáros idénynek! Épp csak elkezdődött – az őszi-téli szezon!

Felmérés lezárása

Nagyon köszönjük mindenkinek, aki megválaszolta kérdőívünket! A felmérést a tegnapi nappal lezártuk, így jelenleg már nem érhető el a kérdőív a vonatkozó linken. Aki esetleg lemaradt, de szeretné megosztani velünk véleményét, kérjük jelezze felénk szóban, vagy az info@ambringa.hu -ra küldött levélben és mi eljuttatjuk részére a vonatkozó kérdőívet.
A felméréssel egyébként rengeteg hasznos információt kaptunk, a kiértékelés és a feldolgozás jelenleg is zajlik. Külön örültünk annak, hogy ilyen nagy számban jöttek vissza a válaszok, hiszen egyrészt ez önmagában is nagyon pozitív, másrészt több információból jobban kirajzolódik, hogy mik a legfontosabb teendőink. Igyekszünk minden egyes választ megvizsgálni, hogy miképp tudjuk hasznosítani a jövőbeli tevékenységünk fejlesztése szempontjából. Nyilván sok munka van hátra, hiszen rengeteg jó ötlet vár megvalósításra, de igyekezni fogunk megtenni mindent, ami tőlünk telik. Addig is kis türelmet kérünk, reméljük nemsokára már érzékelhető lesz a fejlődés!
Köszönjük ismételten a segítséget!

Legény a gáton

De régóta vágyakozom már a Drávához! Hatalmas, erőteljes, sőt szilaj folyó, amelynek magyar határszakasza, hála a duzzasztóépítést ellenzőknek, mindmáig természetes környezet, sőt nemzeti park maradhatott. Szerettem volna kenutúrázni arrafelé, de nehézkes engedélyt szerezni, és még nehezebb alkalmas társaságot toborozni – szinte mindenki, aki evezett már a Dráván, említett rémítő élményeket. Csak egyszer evezgettünk rajta, Vízvár közelében, a magas partok alatt, és át egy sóderszigetre, madarakat megfigyelni, de ennyivel persze nem elégedhettem meg.

Tavaly februárban, ausztriai családi sízés után, rekuval akartam hazajönni Magyarországra. Adódott az ötlet: a Dráva-menti kerékpáros túraútvonalat járom be, egészen az Innichen (Olaszország) melletti forrástól Letenyéig. Csodaszép, háromnapos út lett belőle, 500 km-es távval, kerékpár- és országutakon, gátkoronákon és mezei utakon, vasúti híd járdáján és külön a bringásoknak épített függőhídon – erről annak idején (2008. március 3) be is számoltam itt, az Ambringa blogoldalán. Most pedig eljött a folytatás ideje!

De miért csak most? Mert a Három folyó kerékpáros túraútvonal magyarországi szakasza

(http://www.dravapartihaz.hu/harom_folyo.pdf) nincs úgy kiépítve, mint külföldön, és az elöl-hátul 20 colos kerekű Challenge Hurricane SL rekum nem ilyesmire termett – Ferrari ez a bringák között, földutakra meg Jeep kell, azaz a RANS Force 5 Enduro, amely most van nálam kipróbáláson, de úgy néz ki, hogy marad is végleg… Szóval most került alám alkalmas gép, tegnap pedig felhőtlen őszi napra volt kilátás! Feleségem felajánlotta, hogy a túra kezdőpontjától a végéig elviszi a kocsit, közben gombászgatva, így minden összejött egy álomtúrához.

Nem Letenyétől indultunk, hanem Barcsról, mert azon a szakaszon kevés az aszfalt, és sok a földút.

Rögtön a szabad strand mellett alig kijárt, füves keréknyom fordul be az erőbe. A talaj síkos a reggeli harmattól, de két col széles, amúgy eléggé sima profilú Big Apple gumimmal jól boldogulok. Újszerű élmény: rekuval horgászösvényeken! Mivel azonban az Enduro üléspozíciója eléggé felegyenesedett, hamar ráérzek az alkalmas haladási technikára.

Közben jobbról ki-kicsillan a Dráva, horgászhelyeknél rá lehet látni a vízre. Nem tudok betelni a látvány szépségével!

Szélesebb erdei útra kanyarodik ki az ösvény, és rögtön látszik, hogy egy időre szünetel az idill: traktornyomokban megállt hatalmas tócsák sora és sártenger fogad. Itt még a montit is tolnám, hát ugyanezt teszem a rekuval. Nem hosszú az egész, utána megint kerekezni lehet.

Néhol trükkösen kanyargós, bukkanós az út, másutt a mély homokos talaj kényszerít rövid leszállásokra – az egyik eléggé hirtelenre sikerül, de jó puhára estem…

Drávatamásitól Felsőszentmártonig országút következik. Forgalom semmi, az aszfalt jó, itt meg úgy megy a RANS, hogy versenybringával sem volnék gyorsabb. Közben olyan kényelmes, mintha autóban ülnék. Pompás kombináció! A falvak mintha Csipkerózsika-álmot aludnának, vendéglő csak néhol, de az is zárva, nyitva tartó boltot is alig látni, feleségem csak néhány zsömlét és egy kis kolbászt tudott szerezni, amit a Dobló felnyitott hátsó ajtaja alatt üldögélve fogyasztunk el.

Innen aztán a mai etap végéig, Drávaszabolcsig gátkoronák jönnek. De gyönyörű ez a vidék! Nagy látványosságok nincsenek, „csak” erdők, felhagyott legelők, amelyeket elborít a vaddohány, megmaradt faóriások, üde rétek, egy-egy felröppenő egerészölyv.

Élvezem, hogy testtartásomból adódóan nem kell fárasztóan felemelgetni a fejemet, hogy lássak valamit, hanem épp a szemem előtt vonul el a táj. És végtelen a csend, sehol egy lélek, magam vagyok.

Néhol le lehet menni a Dráváig. Csinos táborhely, fa asztalokkal, padokkal és budival, tiszta és rendes az egész. Sima felszínnel, de kavarogva, gyorsan fut a víz. Félelmetesen szép. Visszajövök még tavasszal, de akkor sátrat is hozok!

Az út eleinte aszfaltozott, majd földes, illetve szakaszonként füves lesz, alig látszó keréknyommal. Jól haladok rajta, 15 km/órás sebességgel, beválik a keményre pumpált széles gumi. Igen, ez (is) kell nekem, a teljes szabadság érzése, hogy miután a Hurricane-nal aszfalton bejártam majdnem az egész országot (és még szeretném is járni!), most feltárultak előttem a földutak, a reku kényelmével bejárhatóan. Legény a gáton ez a RANS Enduro!

A vége felé egy kis meglepetés: az Ormánságból betorkolló, bő vizű Fekete-víz nevű csatornán felszedték a hidat, csak a pillérei maradtak. El kell menni jó három kilométert a legközelebbi hídig, majd ugyanennyit vissza a túlparton. Egyáltalán nem bánom, gyönyörűség minden egyes méter!

Aztán, már a finisben, még egy kis erőpróba. Valami nagy erőgépek gumikereke vagy lánctalpa irdalta be mélyen a gátkoronát, egész szélességében, fellazítva a homokos talajt. Itt sem akadtam el, átjutottam rajta leszállás nélkül. A legvége pedig megint aszfalt, úgy torkollik ki a főútra, ahol párom vár a kocsival.

Még pár száz méter, be Drávaszabolcs faluba, hogy folytonosan csatlakozzék a GPS nyomvonala egy korábbi túráéhoz, és 90 kilométer után, még szép napsütésben, elégedetten és boldogan leszállok a gépről.

Nagyszerű partnernek bizonyult, alig várom a következő túrákat, és persze azt a sátras kirándulást a Drávához!